Termékek Menü
0
Ön itt jár: > >

Blog

2016. december 18. – A kvarcfélék színéről

Legelső posztomban a homokról írva meglehetősen sok féldrágakövet és féldrágakő csoportot felsoroltam, amelyekben közös, hogy egyaránt szilícium-dioxidból állnak. De ha így van, akkor hogyan lehetséges, hogy a megjelenésük, színük annyira különböző?

Valójában nincs olyan nagy különbség ezeknek az ásványoknak a tulajdonságaiban, legjobban a külső megjelenésük tér el, és ugye ez a legfeltűnőbb.

Először is a kvarcfélék keménysége a Mohs-skálán 7-es, ami azt jelenti, hogy a hétköznapi igénybe vételnek jól ellenállnak, kopásállók, általában a környezeti behatásokra sem túl érzékenyek. Ezért kiválóan alkalmasak ékszernek.

Kristályszerkezetük is azonos, trigonális. A fajsúlyuk is többnyire 2,65 g/cm3 körüli, ha eltér kissé egyes köveknél, az eltérés általában 2 %-on belül van.

Ha mindez igaz, akkor hogyan lehetséges, hogy a színük annyira eltérő?

A magyarázat abban van, hogy bár valamennyi kvarcféleség egyaránt SiO2-ból áll, de a természetben képződött ásványok nem teljesen „tiszták”, vagyis létrejöttük során – bár kis mértékben, de - belekerülhettek egyéb anyagok is.

Az ásványok kristályaira eső fehér fény (amely a teljes fény spektrumot, tehát a látható tartomány minden hullámhosszát tartalmazza) részben visszaverődik, szóródik, megtörik, áthalad, ill. elnyelődik a kristályban. Az, hogy melyik folyamat milyen mértékben következik be, az a kristály pontos szerkezetétől függ, amiben pici eltéréseket ezek az „idegen” anyagok okoznak.

Mivel egy drágakövön belül sem teljesen egyenletesen oszlanak el ezek az „idegen” anyagok, ezért egy kövön belül is változik a szín, vagy a szín erőssége. Például ez az ametisztnél nagyon szembetűnő.

A Kanadában bányászott ametiszt kifejezetten ibolyaszínű, az Ural hegyégben bányászott ametiszt pedig bíborpirosas-lila színben pompázik. Egy kristályon belül is előfordulhat két vagy több, akár 15 féle szín is. Például az ametiszt egy kövön belül lehet lila és sárga színű is, de ezt már ametrin kőnek nevezzük.

Egy kövön belül azonos szín esetén is különböző lehet, és általában különböző is a szín erőssége, intenzitása.

Ha pontosak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy minden kristálynak egyedi spektruma van, hasonlóan, mint ahogy pl. eltérő az egyes emberek írisze is.

 

2016. december 11. – Drágakövek, féldrágakövek és egyéb ásványok

A homok

Miért nem drágakő a homok?

Azt hiszem, hogy furcsán néznének arra, aki ezt a kérdést tenné fel. Pedig nem is olyan nagy butaság. A tiszta homok ugyanis szilícium-dioxid (SiO2), ugyanúgy ahogyan a hegyikristály, a tejkvarc, az ametiszt, a citrin, az ametrin, a rózsakvarc, az aventurin-kvarc, a füstkvarc, a rutilkvarc, a tigrisszem, a sólyomszem, a macskaszem, a kék kalcedon, a krizopráz, a karneol, a heliotrop, a jáspisok, az achátok számtalan változata, az onix-félék, …

Ezeknek a gyönyörű és rendkívül változatos megjelenésű köveknek az alapanyaga egyaránt SiO2 ugyanúgy, mint a homoknak. Szépek, gyönyörűen csillognak és eléggé kemények (Mohs-skálán 7-es keménység) ahhoz, hogy tartós ékszerek készülhessenek belőlük. Ezek alapján a homok is megfelelne, nem véletlenül csillog a tengerparton a tűző napban. Csakhogy a homoknak van két „hibája”: nagyon apró szemű és a világon mindenhol rengeteg van belőle, ezért igen csekély az értéke.

Ezek szerint a homokról, mint drágakőről le kell mondanunk, mert drágakőnek, ill. féldrágakőnek csak a szép, eléggé kemény és ritka, ezért értékes ásványokat tekintjük.